2013-ban Rio de Janeiróban rendezik meg az ICOM (Múzeumok Nemzetközi Tanácsa (International Council of Museums – ICOM)  23. kongresszusát. A hétfőn megnyitott konferencián több ezer múzeumi szakember vesz részt a világ minden részéről.

Az idei kongresszus témája: Museums (memory + creativity) = social change

A nyitó, plenáris előadás előadója Ulpiano Bezzera de Meneses a Sao Paolo-i Egyetem  –USP- filozófia professzora volt. A  „Múzeum és az emberi tényező. Az érzékelés szintjei” című előadásában a kiállítások, a múzeum és az ember testi és lelki egysége közötti kapcsolatot elemezte. Prezentációja három nagyobb egységből épült fel.

Filozófiai alapvetésének középpontjában az a tétel állt, miszerint, ahogy a valóságot is az érzékeinken keresztül fogadjuk be, ennek alapvetően meghatározónak kell lenni a múzeumi prezentációban is.  A múzeum szerepe, hogy legyen értelme annak, hogy az emberek szenzitívek legyenek.

A szociális létezés az érzékelés megosztása, az, hogy nem egyedül, hanem közösségben érzékelünk, és erről beszélünk. Ahogy különbséget kell tenni a zenehallgatásban, hiszen más, amikor egyedül hallgatok zenét, és más, amikor közösségben, egy koncert részese vagyok.

Valaha a múzeumok voltak a képek helyei, ma már a múzeum falain kívül is vannak, túllépett a múzeum keretein. Állítása szerint a múzeumokban főleg a szöveges emlékezet uralkodik. Gyakran még a művészeti múzeumokat is kritizálják, hogy szinte úgy működnek, hogy a kép illusztrálja a szöveges információt, szerinte ez nem jó. Azt mondja, a múzeum sokkal inkább arról a tudásról szól, ami a tárgyat leírja, és nem arról, ami a tárgyból adódik. Mi a különbség a kettő között? Az egyik logikus, a másik pedig spirituális tartalom. A tárgyak az emlékezet anyagi formái. Az emlékezet részben a társadalom által befolyásolt anyagi folyamat. Erre a szertartások példáját vezette le: a szertartásnak helyre és tárgyakra van szüksége. Az emlékezet része – ezek a szertartások a megosztott, a közös emlékezet részei: ne a szöveges emlékezetre pályázzon a múzeum, hanem az átélt emlékezetre, az érzelmi emlékezetre. A múzeumok azt hiszik, hogy az emlékezet helyei, de a show, amit a múzeum csinál, az emlékezet képét mutatja meg, és nem emlékezet tapasztalatát. Azzal, hogy elismerjük az anyagi létet, azzal nem utasítjuk el a spirituális tényezőt.

Előadásának második eleme volt a kreativitás és az innováció, Fontos a múzeumok számára a kreativitás és a kezek szerepe. Marcel Mauss után az ember egy állat, aki a kezével gondolkodik. A múzeumoknak ezt az emberi szerepet kell középpontba állítani.

Ehhez kapcsolta a harmadik pontot, a társadalom növekvő anyagtalanságát, amely szerinte a digitális forradalom, és virtuális világ növekedésének a következménye.  Ez légüres tereket hoz létre, amelyek kontrollálatlanok, amelyeknek nincs köze a valós életünkhöz, és nélkülözik a társadalmi kontrollt.  A MÚZEUM fontos szerepe lehet, hogy a valós világot mutatja meg gyűjteményein keresztül. Valós tárgyakkal pótszer lehet a modern társadalomban.  A virtuális világban elveszítjük az érzékelés bizonyos elemit (például a virtuális világban nincs szükség a szaglásra), a múzeumok ezt adhatják vissza, tehetik teljesebbé az életet.