Az köztudott, hogy Dél-Amerika a 21. századi katolicizmus egyik központja. Argentínában a katolikus hagyományok és ünnepek a mai napig meghatározó részét képezik a társadalom életének. A mai nap is kiemelkedő ünnep itt, december 8-a a szeplőtelen fogantatás ünnepe. A Mária-kultusz óriási népszerűségnek örvend az országban. A templomokban rengeteg Mária szobor látható gyönyörű ruhákba öltöztetve. Európai embernek szinte már meghökkentő, hogy nem csak ruhákkal öltöztetik a Szűz szobrait, de hajjal is díszítik.

A templomokon túl természetesen a lakóházakban is számtalan szakrális emlékkel találkoztunk. A vallásos élet tárgyai jelen vannak a magyar gyökerű családoknál is, ahol gyakran keverednek az európai és a dél-amerikai elemek. A nyomtatott képek mellett festmények, szobrok, de magyar nyelvű házi áldással is találkoztunk. A változatos ikonográfiai megoldásokon túl, széleskörű anyag használattal is találkoztunk, hiszen a hagyományos (papír kép, fa- és gipsz-szobor) technikák mellett gyakoriak a műanyag szobrok, illetve a háromdimenziós képek is.

Az eddig felkeresett családok mindegyikénél megtalálható volt egy apró Szűz Mária szobrocska. Amíg meg nem ismertük ennek egyik fontos funkcióját, úgy gondoltuk semmi több, mint szakrális kisemlék a lakáskultúrában. A szobor ugyanis egy „barométerként” is működik, hiszen az időjárás változását elszíneződéssel mutatja. Az azúr a jó, a lila a változékony, a rózsaszín pedig az esős időt jelzi. A szobrot végül Coronel du Graty-ban, Botka Chivi-től kaptuk meg.

A különböző felekezetű magyar családok argentínai letelepedésüket követően, viszonylag gyorsan asszimilálódtak a többségi katolikus egyházzal. Az első generációnál ez csekély számban figyelhető meg, és főként csak akkor, ha a fiatalok már az új országban keltek össze. Ekkor szinte minden esetben a római katolikus vallást vették fel. A vallásgyakorlás nyelvében viszont sokáig törekedtek identitásuk megőrzésére. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy az eleinte gyakori, mára teljesen elmaradó Buenos Aires-ből érkező magyar lelkipásztorok misszionárius – magyar nyelvű szertartások, különösen esküvők és keresztelők megtartása – munkája a chaco-i magyarok között. Az ökomenikus szertartások az 1940-es évektől sem álltak messze a közösségtől, hiszen a katolikus látogatta a református szertartást, illetve fordítva. A tartományban élő magyarok összetartása, a magyar nyelv használata a vallásgyakorlás során, illetve a közös Istenbe vetett hit, szinte minden vallási különbséget elkendőzött. Gyakran hallott történet, hogy egy katolikus férfi, aki az egyik református magyar családnál dolgozott részt vett a család tanyáján megtartott református istentiszteleten. A református magyarok azzal hívták be, hogy ő is magyar és mindketten egy Istent imádnak.

A napi vallásgyakorlás részeként találkoztunk az étkezés előtti imádkozással (a magyarul tudók még magyarul mondták az imát). És hogy a fiatalok között is jelen vannak a vallásos élet megnyilvánulásai, jól példázza a hosszú útról visszatérő 24 éves sofőrünk keresztvetése is a város határánál található Mária szobornál.

És hogy tényleg valóságos-e a megszerzett szobor színváltása? Ma esős reggelre ébredtünk, a szobor rózsaszín volt, napközben lilára váltott, ekkor még erős szél mellett hol beborult az ég, hol kisütött a nap, majd délután, ahogy egyre inkább kitisztult az ég, és egyre erősebben sütött a nap, a szobor színe is kékre, vagy ahogy itt mondják azúr színre változott.