Számos alkalommal hallottuk az elmúlt napokban a tört magyarsággal kiejtett két fordulatot. A szórványban élő magyarság történeteit gyűjtve ismerkedtünk meg az erdélyi Gernyeszegről (Maros megye, Románia) érkező Úrral, és az ő sztorijával.

Vajda István, vagy ahogy a dél-amerikai kontinensre kivándorolt, többségében már egymás között is kasztezsánul beszélő honfitársaik szólítják: Pista bácsi most 74 éves. Édesapja 1928-ban érkezett Argentínába, majd 10 évvel később Chaco tartományban telepedett le. A megvásárolt 20 hektáros földbirtokát néhány év alatt 100 hektárra bővítette. A Székelyföldről kivándorolt családban 3 fiú született: Vajda István, Vajda Mihály és Vajda Viktor. Mint minden népmesében a földet a legkisebb fiú örökölte, a másik kettő pedig szakmát tanult. Mihályból órásmester lett, István pedig az ötvösmunkát tanulta ki. A mai napig elismert személy hírében álló – elsősorban a magyar közösségben, illetve a látókörünkbe került argentin emberek körében – Pist bácsi és testvérei számára a hosszú út az új élet lehetőségét hordozta magában. Az anyagilag szépen gyarapodó földműves családból, egy a középréteghez tartozó família lett. „Hősünk” nemcsak egy szép életutat járt be, hanem a megismerés vágyától fűtve bejárta Dél-Amerikát, sőt aktívan tartja a kapcsolatot az „otthoni” – vagy más földrészeken élő – rokonsággal is.

Egy hagyományos magyar életvitel figyelhető meg mentalitásában, ugyanis a rendelkezésére álló erőforrások felhasználásával épített fel életét. Így felhúzott egy családi házat Villa Angelában, egy társasházat Resistenciában, „projekt vezetőként” vett részt egy csillagvizsgáló létrehozásában, és készített egy lakóautót. Az 1970-es években készített jármű, a mai napig működik, így jelentősen kitágítja a rövid életűként aposztrofált buhera fogalomkörét. A szieszta alatt (a településen a szieszta időszaka kb. 13 órától 17 óráig tart), a hétvégéken, a szabad- és munkaszüneti napokon megalkotott gép hozta el számára felfedezés, az aktív pihenés élményét. Ez a tradicionális magyarországi közösségek számára rendszeresen csak az 1980-1990-es években vált lehetővé. Ez idő alatt Pista bácsi bejárta többek között Perut, Bolíviát és a Tűzföldet (több mint 400 ezer km-t ment az autóval), a közelmúltban három alkalommal járt Európában, ahol nemcsak „A Szülőföld” kulturális látnivalóit nézte meg, hanem a teljes rokonságot is felkutatta, akikkel a mai napig tartja a kapcsolatot.

Azt hiszem mindhármunkban mély nyomot hagyott Pista bácsi széles világnézete, szellemi és fizikai frissessége, óriási felénk sugárzott szeretete, de ami a legfontosabb, mély kötődése Magyarországhoz, holott, már Argentínában született. Ezt bizonyítja az interjúkból kiderült információ is, miszerint márcsak egyetlen vágya van, hogy Magyarországon temessék el.