Mennyi és milyen szöveg kell a kiállításba? Nem könnyű az egyensúlyt megtalálni. Bár én hiszek abban, hogy lehet olvastatni a látogatót. Hiszen kíváncsi a kiállításra. A szöveg pedig a kiállítás egyik narrációja, amely szorosan kapcsolódik a kiállított tárgyakhoz, képekhez, filmekhez és hangokhoz, és természetesen az installációhoz is. A kiállítási forgatókönyv szövegkönyvének első változata elég bő lére sikerült, így visszanézve inkább a katalógus szövegének alapja lett. De kiindulásnak megfelelő. A szövegkönyv végül négy szövegtípusra épül: főszöveg – alszöveg – „buborék”, azaz a legrövidebb, érdekességek leírása. Újdonság a negyedik szint, ami igazából az első szint lesz, egy úgynevezett twitter szöveg. Minden kiállítási egység bevezetője egy twitter szöveg lesz, amely a kevésbé olvasni vágyók számára lesz elegendő, vagy éppen az érdeklődés felkeltésére fog szolgálni. Ez utóbbi Rajcsányi Balázsnak, a kiállítás látványtervezőjének volt az ötlete, hiszen ezt a rövid (maximum 160 karakter), tényleg nagyon rövid! szöveget tökéletesen bele komponálja az installációba. Ez a szöveg lesz a csábító narráció, ezzel akarjuk a látogatót elcsábítani.
Szövegtabló egy az IKEA történetéről szóló kiállításban. (Ikea at liljevalchs - History of Ikea) Stockholm, 2009.
A főszövegek a kiállítás fő fejezeteit vezetik be, az alszövegek adják egy-egy résztémának a bemutatását. Izgalmasnak ígérkeznek az általam csak „buborékoknak” nevezett rövid történetek, amelyek egy-egy érdekes, izgalmas történetet villantanak föl, magyaráznak meg egy fotót, mutatnak meg ma már hihetetlennek tűnő számsorokat. Az egyik kedvencem:
„A vasútállomásokat ládákban, fentről lógatott cserepekben muskátlival díszítették. Szinte mindenhol megjelenő igénytelen virágot gyorsan megkedvelték a falusi parasztasszonyok is, és hamarosan szinte minden portán ott találjuk, és válik igazi magyar virággá. A hideget is tűrő, de hosszasan és pompásan virágzó muskátli elterjesztésére külön egyeztetés után hoztak utasítást, miszerint a Lajtán túl a lefelé konyuló futós, a Lajtán innen a felfelé álló típus kerüljön az ablakokba.”
Női portré a lakóház ablakában lévő muskátli előtt. Kide, 1941. Fotó: Vargha László. Szabadtéri Néprajzi Múzeum ©
Persze, hogy az egyes szövegek hogyan jelennek meg a kiállításban, milyen betűtípussal, mekkora betűméretben, milyen installációban sokat adnak (vagy éppen vesznek el) a narráció kiteljesedéséhez. A szövegszerkesztés és a narratív konstrukció a kiállítás egészét segíti, teszi teljessé. A kurátor „hangjaként” kel életre a szöveg, a kép, amelyek egy több síkon futó kerek egész történetet kívánnak színre vinni.