Miről írhatnánk december 13-hoz közeledve? A székről! Viszont sajnos nem az argentínai magyar Luca napi szokások újra élesztéséről beszélhetünk, hanem a családok magyar közösségbe való bekerüléséhez kapcsolódó szertartásról.

A magyar közösség rendezvényeinek sorában az együttes étkezések, a havi rendszerességű bálok, összejövetelek voltak meghatározóak. Az 1932-ben megalapított Villa Angelai Magyar Egyesületben az alakuláshoz és a belépéshez kapcsolódó érdekes történetet gyűjtöttünk. A szék ebben jelentős szerepet játszott, hiszen korábban a kártyapartik, nótaestek, majd a hosszan elnyúló étkezések, a beszélgetések fontos szerepet játszottak a rendezvények sorában. Ehhez nemcsak fizikai értelemben volt szükség székre, hanem ennek volt egy szimbolikus, mögöttes tartalma is, ami a csoportba kerülés, a befogadás rítusához kapcsolódik. Ez a székpénz megfizetése. Az egyes családok, a családtagok számától függően meghatározott összeget fizettek az Egyesület kasszájába, egyfajta egyszeri belépési díjként. Ezzel megváltották helyüket a közösségen belül. A helypénz fizetésre egyébként számos példát találhatunk a magyar néprajzban, mint például a mándi református közösség tagjai a templomban váltották ki a családok helyeit a padsorokban. De visszatérve az Egyesület munkájához, a befolyt összeget felújításokra fordították. Ennek szép bizonyítéka a közösen felépített iskola épülete, vagy az egyesületi székház tetejének javítása. Minden munkának az anyagi szükségleteit a „tagdíjakból”, a különböző támogatásokból teremtették meg, a munkaerőt pedig kalákában végezték, szükség esetén helyi szakemberek, segédmunkások bevonásával.

A múzeum gyűjteményébe sikerült megszereznünk két darab széket, amelyekbe – mint minden bútordarabba: székekbe, asztalokba, szekrényekbe- a H és az S betűt égették, vésték vagy írták, ami a Sociedad Hungara, azaz a Magyar Egyesület monogramja.