Szeretem a nyomda illatát a könyveken. Órákat töltök az internet előtt – munka, barátok, hivatalos ügyek, információszerzés -, de a könyv az más. Azzal ki lehet feküdni a hintaágyba, ihatom a nagyfröccsöt, és az sem baj, ha elalszom közben. (Tudom, ezt már ipad-dal is megtehetem, de a könyvnek mégis van valami varázsa!) Egy kiállításhoz is kellenek kiadványok. Mi is csinálunk. Nem is egyet, rögtön többet! Lesz meghívó - közreadjuk hamarosan -, lesz szép katalógus, lesz Skanzen Hírlap különszám, és a Skanzen Füzetek sorozatban két újabb gyöngyszem kerül az olvasók kezébe.

BCmot-ok a szentesi állomáson (Szabadtéri Néprajzi Múzeum)

De hogyan kezdünk neki? Milyen legyen? Miért csináljuk? Jó lesz? Megannyi kérdés, amik régóta, szinte minden kiállítás tervezésénél felmerültek. Most is. Az elmúlt években a Skanzen új arculatot kapott, egyre több kiadványunk sorozatba rendezve jelenik meg, egységes design-nal, koncepcióval. A Skanzen füzetek első, azt is mondhatnám demó változata a 2009-es CULTRURAL kiállításunkhoz kapcsolódott, a Mangalica és a Komposztálás egykor és ma címmel. Tavaly a Kóser konyháról jelent meg a harmadik füzet, amely a „Város és falu határán” című kiállításunk kiadványa volt. Mostani kiállításunkhoz két füzet megjelenését tervezzük. Már fordítják a szöveget, kiválasztottam a képeket, hamarosan tördelik, hogy a megnyitó napján már kézbe is foghassuk. Köszönet mindenkinek a gyors, de kiváló munkáért!

Az egyik füzet a Skanzen Vonatot mutatja be. Miért és hogyan került a múzeumba a BCmot 422-es, és a mezőhegyesi vasútállomás másolata. A füzetben egykori és mai fotók, és az eredeti tervrajzok másolatai is megjelennek. A másik füzet a Resti világába vezeti el az olvasókat. Ez igazán közel áll hozzám. Ó mennyi restiben töltöttem el hosszú perceket, órákat vonatra várva… De a restivel is az történt, mint magával a vasúttal. Az abroszok pecsétesek lettek, néhány helyen maradt csak melegkonyha, nincs már friss csapolt sör, a fröccshöz is kannából kerül a bor. A szörp helyett kóla van. Már ha van, mert lassan bezárnak a restik. Elfogynak, kiüresednek. Pedig néhány éve még a füzesabonyi - Pfaff Ferenc tervezte - impozáns vasútállomásban egyetemistaként, amíg vártuk a debreceni vonatot, a restiben a fasírt mellett a fröccs és az unicum volt a várakozásért járó jutalom.



A szolnoki resti egykor (Részlet egy régi képeslapból)

A Skanzen Hírlap különszáma olyan újság lesz, amit akár restiben is olvashat majd az ember (például a Skanzen restijében). Olyan érdekes történetek látnak napvilágot, amik a kiállításból helyhiány miatt – vagy, mert nem tudtam szervesen beleilleszteni őket - kimaradtak. Például vasúti legendák. A füzesabonyi állomás nemcsak helytörténeti gyűjteményt őriz, de egy legendát is: úgy mesélik, a forgalmasabb és nagyobb Fiumébe, hajóállomásnak szánta az impozáns épületet a tervező Pffaf Ferenc, csak összecserélték a tervrajzokat...

A kiállításhoz már készül egy Utipasszus, izgalmas feladványokkal a fiatalabbaknak, és persze lesz katalógus a nagyobbaknak, izgalmas szöveggel, szép, és még soha nem publikált képekkel. Addig marad az izgalom. Jó a szöveg? Jó képeket válogattam? A tervező érti a dolgát, attól nem félek, na jó csak egy kicsit. A szöveg olyan lesz, amilyen. Megírtam. Akkor ír az ember, ha van ihlet, ha nincs, kár is nekikezdeni. Utána lektor olvasta, korrektúrázták a kollégák, most angolra fordítják, tördelik és megy a nyomdába. Egy nap híján egy hónap, és kész a kiállítás és a kiadványok is!