HTML

Friss topikok

David Bowie is...

2013.06.21. 10:47 :: skanzenkurátor

Ez (is csak) Londonban történhet meg. És ez rendben is van. Ami azért egy picit meglepett, az az, hogy a V&A-ban rendezték meg. Igen David Bowie a Victoria és Albertben. Pár hete Londonban talán életem eddigi legjobb kiállítását láttam. Egyszerűen elképesztő, zseniális! Augusztus 11-ig látogatható. Utána vándorútra indul, ha minden igaz és jól alakul.

A magyarmuzeumok.hu-n megjelent írásom, amiben egy kiállítás kapcsán a kurátor szabdságáról, lehetőségeiről, a kiállítás-alkotás művészetéről írtam.


Zenész, színész, zenei producer, zeneszerző, és festő. Egy ikon, aki öt évtizede újra és újra megújul, megújítja a zenét. És most egy picit úgy éreztem, megújítja a múzeumi kiállításokat is. Több ez, mint egy korszakalkotó zenész életmű kiállítása. A pop kaméleonja, aki számtalanszor megújította, megváltoztatta zenéjét, külsejét, és ezek az átalakulások a múzeumi kiállításnak is az alapjai lettek. A Victoria és Albert egy igazi design múzeummá vált, egyetlen kiállításban az elmúlt öt évtized design kultúrája elevenedik meg egy sajátos figura életén keresztül.


A kurátori munka
Intellektuális megközelítés. Ez így talán túl tömör és sommás megfogalmazás. A kiállítás két kurátora Victoria Broackes és Geoffrey Marsh volt, akik alapos kutatói munkával kezdték a kiállítás előkészítését. És mint egy interjúból kiderül, nem Bowie volt az első, akire gondoltak. Végül többek között az döntött, hogy kinek, illetve kiről áll rendelkezésre egy archívum, ami jól használható. A kurátori munka jelen esetben sem jelent mást, mint egy adott térben a műalkotás, az installáció, a szöveg, a kép és hang összefüggéseinek értelmezését, az adott térben való elhelyezésének értelmezését, ezek koncepcionális bemutatását. György Péter a kurátori munkáról írt cikkében úgy fogalmaz: „a kurátor nem a művészetről alkot koncepciót, hanem a művészekkel együtt, egymást kérdezve, vezetve, addig ismeretlen területeken". Valami hasonló törtét a V&A-ban is, de úgy kérdeztek, „beszéltek" Bowie-val, hogy neki fizikálisan nem kellett jelen lenni, ahogy David Bowie írta: „ I am not a co-curator and did not participate in any decisions relating to the exhibition." Van egy pont azonban, ahol ott volt és „beszélt", a kiállítás alapját a David Bowie Archívum adta, eddig soha nem látott hozzáférést biztosítva az általuk kezelt tárgyi és hang/film anyaghoz.
A kurátor egyik legfontosabb szerepe és feladata az, hogy képes legyen megszólítani és kritikai attitűddel vizsgálni saját társadalmi közegének problémáit, legyenek azok társadalmi, gazdasági, politikai vagy kulturális kérdések. David Bowie olyan kérdésekre kereste, keresi a választ művészetében, mint az, hogy mi köt bennünket a kozmoszhoz, mit tegyünk, amíg itt vagyunk, hová megyünk innen. Izgalmas az első siker, az 1969-ben megjelent „Space Oddity" című dal bemutatása, amelyet a BBC az Apollo–11 holdra szállása és az Apollo–13 űrutazásának aláfestő zenéjeként használt közvetítéseiben.

De addig, amíg a művész alkot és teremt, addig a kurátor a műalkotásból, tágabban értelmezve a műtárgyból létrehoz valamit. A kiállítást, ami a múzeum legfontosabb médiuma, közvetítő csatornája, amelyben a kurátor a moderátor, a „virtuális DJ", aki olyan környezetet hoz létre, amelyben újra értelmezhetjük a minket körülvevő világot, korunk problémáit, amelyekről a kiállítás szól rejtve vagy totálisan direkt módban. A Bowie kiállítás sem csak önmagáról a művészről szól, bár akár szólhatna is, hiszen korunk egyik legnagyobb angol zenésze, aki nemcsak a zenében, de a filmben, divatban is korszakos alkotó. Még is több ez, mint David Bowie életmű kiállítása, hiszen a kurátorok keresték a tárgyak mögötti jelentéseket, a tárgyak által reprezentált érzések, jelentések történeteit. David Bowie-n keresztüllátjuk az elmúlt félévtized nyugati kultúrájának, politikájának egy szubjektív szeletét: holdra szállás, polgárjogi mozgalmak, identitás, mint sors és/vagy választás. A V&A igazgatója, Martin Roth találóan fogalmazta meg: "Azok a radikális újítások, melyeket a zenében, színházban, a divatban és a stílusban létrehozott, a mai napig érvényesek, világszerte inspirál művészeket és tervezőket."

DB2.jpgForrás: www.vam.ac.uk

Kulturális reprezentáció és display
A kiállítás több mint egy önálló művészeti alkotás. A kiállítás kurátorainak a munka alapját nem a múzeum, hanem a David Bowie Archívum anyaga adta, amiből több mint 300 tárgyat választottak ki. A kiállításban láthatók a zenész kézzel írt dalszövegei, eredeti fellépő ruhái, divat-kiegészítői, zenei videói, fényképei, filmjei, színpadi díszletei, hangszerei és albumillusztrációi.
Nem kronologikus, retrospektív kiállítás, hanem tematikus összefoglalás, bemutatás, amiben a kiállított tárgyaknak is hangsúlyos szerepe van, legyen szó jelmezekről –Ziggy Stardust alienszerű megformálásától, Kansai Yamamoto alkotásain át Alexander McQueen Union Jack kabátjáig-, vagy éppen a dalok kéziratáig, amelyeken láthatjuk saját javításait, kommentárjait, amelyekben ott vannak a különböző a szellemi és művészeti eszmék hatási, mint a német expresszionizmus, Ballard disztópiája vagy a japán Kabuki.
A tárgyak nem csak egy zenész életművének a darabjai, hanem az elmúlt félévszázad történetének is egyfajta lenyomatai, egyfajta kulturális reprezentáció. A reprezentáció, mint tárgyak (képek és szövegek) térben és időben elhelyezett viszonya, formája. Ennek a kulturális reprezentációnak és a múzeumi/kurátori munkának a sajátos területe a display, amelyben, amely által nemcsak egyszerűen megmutatunk valamit tárgyak, képek, szövegek segítségével, hanem olyan tudást hozunk létre, amely a kiállítás terében interpretáló közeget alakít ki. A kiállítás minden szakaszában érezzük ezt a közeget, legelementárisabb erővel Bowie berlini tartózkodásának bemutatásakor. Bowie három albumot adott ki Brian Enóval közösen - Low (1977), a Heroes (1977) és a Lodger (1979) –amelyek berlini tartózkodása után jelentek meg. Berlinben Brechtet, a kabarék világát, s az expresszionista művészetet tanulmányozta, és ezek hatottak rá ugyanúgy, mint a korszak népszerű, új német zenéi, mint például a Kraftwerk. A „Berlin trilógia" Bowie legkísérletezőbb albumai, amelyben az új hullám, az indusztriális zene és a post-punk hatása érezhető. Ez jelenik meg a kiállításban is, a látvány és az installáció, a kiállított tárgyak ezt az indusztriális hatást, Berlin összetett múltját és jelenét sugározzák. A terem a teremben hatás erősíti a korszak jól körülhatároltságát Bowie munkásságában, a belső térben pedig a három kivetítő –a 20 éves berlini kabaréja, majd a berlini utcán masírozó nácik, és végül a hetvenes évek modern Nyugat-Berlini életképe- tükrözi Bowie által látott, megélt Berlin-feelinget. A grafika és a tárgyak (mint az 'antik' szintetizátor) elhelyezése vizuálisan is keretbe, azaz önálló térbe teszi a berlini korszakot.

DB5.jpgForrás: www.vam.ac.uk


Végül utalni kell a kiállítás utolsó termére, ami inkább hasonlít egy hatalmas stadionban felállított színpadhoz, mint sem egy múzeumi kiállítótérhez. A színpad közepén ott áll Ő, a színpad fölött pedig hat méter magasan két oldalról hatalmas kockákban egy vékony vetítőháló mögött ott voltak Bowie elmúlt évtizedeinek színpadi kosztümjei. Mint egy hatalmas rock koncert, ahol a tárgyak (kivételes ruhák, színpadi jelmezek) részesei lesznek egy hatalmas látványnak, képnek és hangnak.

DB3.jpgForrás: www.vam.ac.uk

Hang és multimédia
A hangzás az interpretáció része. Egyszerű és tömör megfogalmazás. Ez mindent elárul arról, hogy a kiállítás kurátorai hogyan tekintettek, majd hogyan építették be a hangot a kiállításba, hogyan gazdagította a tárlatot a hangzáskép, teremtették meg a látvány és a hangzás összhangját. Ahogy a kiállítás társkurátora Geoffrey Marsh fogalmazta: „A 'David Bowie is' kiállításon több mint 300 tárgyat és kosztümöt mutatunk be a David Bowie archívumból, kiváló minőségű hangzással és képanyagokkal, összehangoltan idézve fel Bowie több, mint öt évtizedes karrierjét. Ez az első olyan jelentősebb kiállítás az Egyesült Királyságban, ahol a hangzás az interpretáció szerves részét képezi. A Sennheiserrel való együttműködés a hang közvetítése kapcsán fantasztikus lehetőséget jelent számunkra. A Sennheiser szakemberei - annak a határait feszegetve, hogy hogyan tud a hangzás a látogatókban emlékeket felidézni, érzelmeket kiváltani, vagy ihletet adni - egy olyan hiteles multimédiás múzeumi élményt hívtak életre, amelynek megalkotása kihívást jelentett, de örülünk, hogy a Sennheiser támogatásával és szakértelmének bevonásával megvalósítottuk."
A hangtechnika két nagy összetevője a zsebvevő és a 3Dd-s hang-szimuláció. A guidePORT tárlatvezető rendszere automatikusan indítja el a hangok (zene és szöveg) lejátszását, amikor a egy-egy kiállítási tárgyhoz vagy képernyőhöz és kivetítőhöz érünk. A fülesünk mindössze két „hangot" tárol közvetlenül: egy üdvözlő és egy búcsúzó szöveget, minden más hanganyag valós időben. Sztereó hanggal kerül lejátszásra ott és akkor, ahol, és amikor a látogató az adott kiállítási egységet eléri, mint egy beltéri GPS működnek a guidePORT antennái. A rendszer nemcsak hogy „szájszinkronnal" működik, azaz mintha élőben hallanám a kivetítőn, monitoron futó képek hangját, de lehetőséget biztosít a tárlatvezetőknek is, hogy egyéni vezetéssel, tetszés szerint irányítsák és indítsák az előre rögzített hanganyagokat.
3D-s hangszimuláció során David Bowie élő koncertjeiről és egyéb televíziós felvételeiről szóló képkockákat 3D-s hangélmény kíséri, amelyben a sztereo és a mono anyagok is lejátszhatóak. Ez valósult meg a kiállítás első nagy videó installációjában, amelyen régi koncertfelvételek és egy „Top of the Pops" fellépésen készült felvétel látható azonos hangminőségben. Külön ki kell emelni azt a zenei kollázst, amelyet Tony Visconti producer készített Bowie dalaiból, kifejezetten a kiállítás számára. Ez nem egy szokásos egyveleg, hanem különböző dalok összejátszása, amelyben az egyik dalkezdést egy másik dal részlete követ, mint egy összefüggő párbeszéd, ezzel egy új művészeti alkotást létrehozva.

Epilógus
A múzeum egy a társadalom szolgálatában és fejlődésében álló intézmény, amely kutatásaival, publikációival, kiállításaival, minden kommunikációjával gondolatot ébreszt és ötleteket ad oktatási és szórakoztatási céllal. A múzeum több mint gyűjtemény, több mint épület. A múzeum egy kulturális misszió, amely a ma emberének a mai problémáira, kérdéseire ad választ. A „David Bowie is" ezt teljesítette, ezért elképesztő és zseniális!

DB4.jpgForrás: www.vam.ac.uk

Szólj hozzá!

Címkék: kiállítás kurátor David Bowie Victoria&Albert

A bejegyzés trackback címe:

https://skanzenkurator.blog.hu/api/trackback/id/tr565371926

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.