Egy kiállítás elkészítése hosszú, több nagyobb egységre osztható, projektmódszerre épülő folyamat. Ennek a munkának az egyik legfontosabb dokumentuma a kiállítás forgatókönyve. A forgatókönyv olyan, mint a karmester kottája, minden kiderül belőle, a forgatókönyvvel tud együtt dolgozni az egész stáb. Ha színházi fogalmakat akarunk használni, akkor azt mondom, kurátorként szcenírozok, „színpadra állítok”. „A szcenírozás fokának nincs általános mércéje, a hozzáértés éppen ott kezdődik, hogy a ’rendező’ felismeri a mű egyedi természetét és megérti belőle, meddig mehet el.” (Fodor Géza: La forza dell ’urlo. Élet és Irodalom. LI. évfolyam 40. szám, 2007. október 5. http://www.es.hu/prit.php?nid=17846)
A kiállítás forgatókönyvét úgy állítom össze, hogy a különböző részletekben, fejezetekben az összerakás, a szétszedés, majd az újraépítés jelenjen meg, és ezáltal váljon kerek egészé. Azt szeretném, ha a kiállítás történetei nem feltétlenül csak és kizárólag egymásba kapcsolódva, egymással összefonódva olvadnának össze, hanem önmagukban is megállnak, néha bizonyos elemek más és más formában ismétlődnek, a történetek egymásnak és egymásra (meg)felelnek. A forgatókönyv a kiállítás sokoldalú leírása, bemutatása. A leírás legfontosabb részei a tárgyak, a szövegek, a képi eszközök, az installáció, az interaktív eszközök, a multimédia és az IT technológia, a többszintű érzékelés eleminek bemutatása (hang, illat, anyag, tapintás, világítás – általános fényhatás, a megvilágítás módjai, hol helyezkedik el a tárgy, hol a felirat – szemvonal?)
Nem csak a múzeumi (és más múzeumoktól kölcsönzött) tárgyak, hanem az archívumok, adattárak dokumentumai, fotói is magyarázzák a szöveget (és a szövegek segítik a tárgyak, képek megértését), de kiegészülnek a mozgóképpel (válogatva az egykori filmhíradókból, a klasszikus filmek vasutas jelenetiből, és pár nap múlva forgatok egy dokumentumfilmet az ország legöregebb vasutasával, aki hamarosan 100 éves lesz) és különböző számítógépes animációkkal. Ennek a megértésnek, és megértetésnek az erejét lesz hivatva segíteni a kiállítás installációja is, hiszen a kiállítótérbe (az Uradalmi Magtár – jellegzetes építészeti elemeivel) építendő installáció, mint önmagában is megálló –értelmezést segítő- alkotás lesz háttere, értelmező tartománya a kiállítás tárgyainak, képeinek, hangjainak.
(Képek: Részlet a Skanzen S.O.S. Mentsétek meg forrásainkat! című kiállításából, 2009. Fotó: Deim Péter, Szabadtéri Néprajzi Múzeum