Lassan véget ér a két hetes kutatómunkánk Argentínában, a chacoi magyarok között. Szakmailag és emberileg is nagy kaland áll mögöttünk. Az elmúlt napokban egy-egy kis történettel szerettük volna közelebb hozni, megismertetni a munkánkat, és annak eredményeit. Mert a tárgyak gyűjtése, mellett néprajzi kutatásokat is folytattunk a pampák magyarjai között.
Gyűjtés közbeni ebéd a Botka, Vajda és Szalma család tagjaival. Fotó: Zsonda Márk
Mit csinálnak a néprajzos muzeológusok, ha terepmunkán vannak? No, nem népeket rajzolnak! Interjúk, fotók készítésével, kérdőívek kitöltésével próbálják feltárni a közösségek, családok jelenlegi helyzetét, és ebből következtetni korábbi állapotokra, és/vagy megfogalmazni a jelen folyamatait. Majd ezeket fordítják át a napjainkban is használható tudássá. Első olvasatra könnyűnek tűnik a dolog, viszont a bizalom elnyerése az idegen emberek között olykor igenis nehéz. Ha pedig már közelebb engedtek magukhoz, akkor a pontos érthető kérdésfeltevés, a folyamatos több pontra figyelés nem is olyan egyszerű. A munkamegosztás nem okozott gondot közöttünk. Nézzünk erre néhány rövid történetet példaként. Amíg Sári Zsolt egy hosszabb útra indult további tárgyakat keresni, addig Horváth Anita és Aranyos Sándor Vajda Istvánhoz mentek látogatóba. Pista bácsi nagyon rosszul beszél magyarul, ami a mi spanyol tudásunkkal párosítva nehéz feladat elé állított minket. De Anita az összes ilyen irányú nyelvtudását előkaparva, a Villa Angelában töltött idők egyik nagyon jó kutatását végeztük el. A családi fotók előkerülése után, három kérdés hangzott el: Mikor készült a fénykép? Kik vannak a képen? Mit ábrázol a felvétel? De többszöri kérdésfeltevés után sem értünk el sikert, amikor Anita egy velős: anno nyelvvillantása gyorsan tovább gördítette a témát. Ezen a helyen tudtuk összegyűjteni a magyar közösség történetéhez kapcsolódó legjobb fényképes dokumentációt.
Ez idő alatt Sári Zsolt Zsonda Márkkal Resistenciába utazott, hogy még néhány újabb tárgyat szerezzen, illetve a tartományi hivatallal egyeztessen a tárgyak hazaszállítása ügyében. Ez a legnehezebb, igazi adminisztrációs feladat, különösen itt Dél-Amerikában. Zsonda Márk már korábban jó kapcsolatot alakított ki a hivatal érintett munkatársával. Ha a csillagok állása is úgy akarja, akkor jövő év elején sikerül hazaszállítatni a megvásárolt tárgy gyűjteményt.
A közös munka egy másik példája, amikor Sári Zsolt interjút készített, Aranyos Sándor adatolta a tárgyakat, Horváth Anita pedig a tárgyfotókat készítette, esetenként fordított munkamegosztással. Sok-sok interjút sikerült készíteni, számos fotó készült, és mintegy 100 darab tárgyat vásároltunk meg.
Sári Zsolt és Aranyos Sándor interjút készít a 90 éves Faggyas Zsuzsannával. Fotó: Horváth Anita
Aranyos Sándor a Villa Angelai Magyar Egyesület fényképeit fotózza be. Fotó: Horváth Anita
A tárgyak közül számos olyan tárgyat szereztünk meg, amelyek a kivándorolt magyar családok mindennapjainak részét képezték: konyhai- és, gazdasági eszközök, bútorok. Néhány tárgy pedig a magyarok közösségi életéhez kapcsolódik. Köztük a Coronel du Graty-i magyar egyesület felvonulásaihoz, bemutatkozásai során használt „korona másolat”. Egy fémvázra szerelt textil, hungarocell és papírból készült tárgy, amely identitásuk kifejezésének fontos tárgya.
A korona részlete. Fotó: Horváth Anita
Az interjúk között izgalmas volt, egy az 1956-os forradalom után kivándorolt, kisvárdai férfi, aki egyedüli ötvenhatos Resistenciában. Imre bácsi kalandos élete folytatódott Argentínában is, megtért, majd egy új evangélikus közösség tagja, majd lelkipásztora lett.
Rengeteg élettörténettel ismerkedtünk meg, amelyek interjúkban, fotókban és tárgyakban formálódott előttünk. Reméljük hamarosan Szentendrén sok minden láthatóvá válik ebből majd.
