Elkezdődött! Hétfőn megkezdtük a kiállítás építését. Felvonult a kivitelező és megkezdte az installáció építését. A következő napokban megpróbálok gyakrabban jelentkezni, és folyamatosan tudósítani a kiállítás építéséről. Persze, nem szeretnék mindent előre elmesélni és megmutatni, legyen meglepetés a kiállításban is. Ma a helyszínről írnok. A kiállítás fő helyszíne a múzeum Észak-Magyarországi falu tájegységében álló, tavaly átadott uradalmi magtár épület, de mellett a múzeum különböző helyszínein is látható lesz a kiállítás egy-egy egysége. Erről már tettem említést a legelső bejegyzésemben. A kiállítás első elemeit a mezőhegyesi vasútállomás másolataként felépült bejárati épületünkben láthatják majd, utána a Skanzen Vonat megállóiban egy-egy téma bemutatásával vezetjük fel a nagy kiállítást. Többek között megmutatjuk a lóvasutat, a kéregjegyeket, a vasút fáit és virágait, a vasút szimbólumát, de nem feledkezünk el a vasút hangjairól sem, és érdeklődésre tarthat számot a vasút és a higiénia témája, amely kapcsán meg kell említenem, hogy a múzeumban felépült egy újabb vasúti emlék, egy az 1900-as évek elejéről származó vasúti vécé, amely természetesen látogatóbarát, tehát használható.

A kiállítás központi eleme természetesen a Magtár épülete lesz. Egy uradalmi magtár, ami a Felföldi mezőváros és az Észak-Magyarországi falu tájegység határán épült fel, és ahol tavaly ilyenkor Péreli Zsuzsa csodálatos alkotásaiból rendeztem a nyitó kiállítást.

 Az Uradalmi Magtár épülete. Fotó: Deim Péter

A szabadtéri múzeumok kiállításainak épületei, az áttelepített (vagy másolatban felépített) épületek meghatározták a kialakítandó kiállítások enteriőrszerű elrendezésének módszerét. Egy-egy tárgy, tárgyeggyüttes, a teljes berendezés önmagában – a rendező kurátor dramaturgiája alapján- érte el kiállításban érvényes jelentését, melynek célja az autentikusság, a hiteles elrendezés bemutatása volt. Hiányoztak a kiegészítő információhordozók, nem jelentek meg a kiállításban szövegek, képek, illusztrációk, és pláne nem hangzó- és képi anyagok. Az eredeti tárgy hiteles elhelyezése, a hiteles épület adta meg a kiállítás keretét, ez volt a szcenírozás legfontosabb eleme. Nem volt más cél, mint egy adott kor, egy adott emberének (családjának vagy társadalmi csoportjának) a reprezentációja. De a tárgyak már nem beszélnek önmagukért, minden esetben kontextusba kell helyezni őket. Az elmúlt két évtizedben új térszemlélet jelent meg a skanzenekben is. A kiállítási épület már nem feltétlenül önmaga eredetiségében a szcenírozás alapja. Az épület is lehet eszköz. Eszköz a Magtár épülete is, hiszen olyan épületről van szó, amelyben a múzeum időszaki tárlatokat tud rendezni. Az eredeti kincstári tervrajzok alapján megépült magtár külső képe klasszikus granárium, belül azonban egy izgalmas multikulturális, multifunkcionális kiállítóteret rejt. A középső szintet nem építettük vissza, hanem egy galéria került a helyére, így a földszintről egy hat méter magas belsőtér nyílik, amelyet három oldalról galéria szegélyez. A padlástér megőrizte az eredeti formát, a gerendakiosztásokat, amelyek látványosan szabdalják föl a hatalmas belső teret.

  Az Uradalmi Magtár belső tere. Fotó: Deim Péter

A kiállítási épület önmagában is egy erőteljes üzenethordozó, üzenetközvetítő. Egy múzeumi / kiállítási épület drámaian hiteles, önmagában is műalkotás. Az épület szoros kapcsolatban áll mind a belső-, mind a külső térrel. Ezek összefüggései meghatározzák a múzeum üzenetét is.